Az édesanya korholja a fiát: -Áron, miért van az, hogy te nem akarsz meghallani semmit? Akármit is mondok neked, egyik füleden be, a másikon tüstént ki…
-De édesanyám! –mentegetõzik a gyerek. –Hát tehetek én arról,… az enyém még megvan.

Pistike szülei esküvõi képeit nézegeti: -Anyu, miért voltál fehérben?
-Azért kisfiam, mert a fehér az öröm és a boldogság színe.
-Akkor már értem, …miért volt feketében apu.

-Ha szabad kérdeznem, hány éves a kisasszony?
-25 múltam.
-… És hány éves korában tetszett megtanulni számolni?

Igényes mûértõ
-Nos, báró úr, tetszik Önnek a csata címû képem?
-Tetszeni tetszik, de azért a háromezerért már…lehetne rajta több ember is.

Amikor a fiatal tisztségviselõ új munkahelyén a kiváló, de igen szûkszavú öreg utódja lett, akit nyugdíjaztak, megkérdezte az öreget: -Mi volt a híres sikerének titka a munkában? Az öreg nagyot szívott a pipájából, végül kibökte: -Csak két szót mondok, fiam: Helyes dönté-sek! Az ifjonc nem érte be ennyivel. –Jó, de hogyan hozta meg a jó döntéseket? Honnan tudta mindig, hogy melyik döntés a helyes? Az öreg még ennél is tömörebbre fogta: -Tapasztalat!
-Ahammm… Na ezt értem, de honnan szerezte azt a sok tapasztalatot? Az öreg megint nagyot szívott a pipájából, végül kibökte: -Csak két szót mondok, fiam: helytelen döntések!

-Ej, hát milyen pincér maga? –bosszankodik a vendéglõs.
-Már megint eltört egy pezsgõspoharat? Remélem, ez volt az utolsó!
-Nem, fõnök… még van belõle három.

Egy kétmozdonyos vonat halad a puszta közepén, amikor elromlik az egyik mozdony. Gyor-san átkapcsolnak a másikra, és mennek tovább. Nemsokára elromlik a másik mozdony is. Ekkor a vonatvezetõ hangosbemondón keresztül szól az utasoknak: -Hölgyeim és uraim, van egy rossz és egy jó hírem. A rossz az, hogy elromlott mind a két mozdonyunk, és emiatt itt kell vesztegelnünk egy jó ideig. A jó hír az, hogy nem repülõgépen ülnek…

Az egyik matróz felvételre jelentkezett. Kérdezték: -Úszni tud?
Mire õ. –Miért hajó nincs?