Az étteremben :
- Remek ez a hely fõúr!
- Igazán köszönöm. És mi nyerte meg benne a tetszését?
- A zene. Olyan hangosan szólt, hogy egy szót sem értettem abból, amit az anyósom mondott.

- Öregem, ha én az anyósommal veszekszem, mindíg enyém az utolsó szó - mondja egyik barát a másiknak.
- És mit mondasz neki ?
- Igenis, mama.

- Mennyi ideje vagy házas?
- Éppen öt éve!
- No és még nem ért semmi családi öröm?
- Dehogynem! Tavaly temettük az anyósomat.

Egy férfi lemegy a házmesterhez:
- Jöjjön gyorsan, házmester úr, mert az anyósom ki akar ugrani az ablakon.
- És miért kellek én ehhez?
- Mert beszorult az ablak.

Három férfi beszélget arról, hogy melyikük anyósa beszél a legtöbbet.
- Az enyém annyira gyõzi szóval, -így az elsõ- hogy nem is vettünk tévét. Minek ? Nem is tudnánk figyelni rá.
- Az semmi! -mondja a második.- Az enyém annyit beszél hogy a múltkor súlyos halláskárosodással küldött betegállományba az orvos.
A harmadik csak hallgat.
- Na és a tied? -érdeklõdik a másik kettõ.
- Mi most voltunk a Balatonnál.
- És?
- Hogyhogy és? Nézzétek meg az anyósomat: lebarnult a nyelve!

Kovács úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, majd meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat.
- Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk - hárítja el az ajánlatot Kovács.
- De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni - próbálkozik a temetkezési vállalkozó.
- Nézze, uram! Kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni...

Férj siet a feleségéhez:
- Drágám, az anyád alig fél órája kiesett az erkélyrõl.
- És csak most szólsz???
- Eddig nem bírtam megszólalni a röhögéstõl...

Az anyósom kõhajitásnyira lakik tõlünk.
Pontosan tudom, mert naponta többször is megdobálom.