- No és mik a terveid a lányommal kapcsolatban?
- Szeretném feleségül venni.
- Van munkád, amibõl el tudod majd tartani?
- Most még a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de hiszek abban, hogy Isten megsegít .
- Van házad, ahol ellakhattok?
- Most még nincs, de hiszek abban, hogy Isten majd segít rajtunk.
És ez így ment egész vacsora alatt. Vacsora után, amikor a fiú már elment, az anya megkérdezi az apát:
- Na, hogy tetszett a fiú?
- Az igazat megvallva van, ami tetszik, van ami nem. Nem tetszik az, hogy nincs munkája, nincsenek tervei. Tetszik viszont az, hogy azt hiszi, én vagyok Isten.