-Sofõr megy a mennyországba, a pap megy a pokolba. A pap csodálkozva kérdezi szentatyát én egész életemben áhitatoskodtam az embereket. Szépségre jóságra tanítottam gyönyörû pél-dabeszédeket tartottam, hozzád fogadkoztam, éjjel-nappal én egyfolytában imádkoztam
-Miért megy a sofõr a mennyországba és én a pokolra?
-Azért, fiam , mondja Szent Péter, mert amíg Te imádkoztál a gyülekezet mélyen aludt, de amíg a sofõr vezette az autót minden utas hangosan imádkozott.