Két plasztikai sebész beszélget:
-Te komám volt már a munkáddal kapcsolatban valami említésre méltó,ami nyomott hagyott benned?
-Igen,és ráadásul családhoz kapcsolódik.
-Elmeséled?
-Persze.Képzeled el édesanyámnak már nagyon rossz volt a szeme,szinte alig látott már..Egyszer elmentem horgászni,fogtam egy jó kilós keszeget.Viszem haza a horgásztrófeát,állok neki pucolni-hopp-ekkor esett le:hiszen én plasztikai sebész vagyok!Nem sokat gondolkodtam,kioperáltam gyorsan a hal szemét,beültettem az anyámnak.
-És?
-Ne hülyéskedj,igaz csak jobbra-és balra lát,de kétszáz méterrõl leszed egy konzerves dobozt!!
-És veled hasonló történt?-kérdez vissza a mesélõ.
-Ja sajnos történt,ráadásul az enyém is családhoz kapcsolódik.
-Elmentem egy hétvégén a bátyámékhoz fát vágni.
Ahogy a fát vágjuk,egyszer megszaladt a bátyám kezében a láncfûrész,és csuklóból levágta a kezét.
-Jézusom!Erre Te?
Kiszaladtam a legközelebbi rétre,láttam ott egy tehenet.Ki fogsz röhögni,nem jutott az eszembe más;gyorsan leoperáltam a tehén tõgyét,fel varrtam a bátyám csuklójára.
-És?
-Mi az ,hogy és? Napi öt liter tejet ad!!
-Szép-szép,de ki látta ezt,ki fogja neked elhinni?
-Majd a keszegszemû jó k.rva anyád az!