Volt egyszer messzi földön egy gyönyörû, önálló, magabiztos hercegnõ, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellõ mezõn a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekrõl elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát. A béka ráugrott a hercegnõ térdére, és azt mondta: "Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágáú fiatal herceg lehetnék, és akkor, drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol fõzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörû hercegnõ könnyû vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
- Én rohadtul nem így gondolom.