Két vénkisasszony találkozik.
- Képzeld el, tegnap este egyedül voltam az utcán, észrevettem, hogy egy férfi feltûnõen figyel. Futásnak eredtem, szalad-tam, ahogy csak bírtam...
- Na, és utolérted?

Béla bácsihoz riporter érkezik, hogy meginterjúvolja. Mondja a riporter:
- Béla bátyám, meséljen nekem valami vicces történetet az olvasók számára.
- Hát, olyan 70 éve az összes juhom eltévedt az erdõben, a haverokkal megittunk 1 demizson pálinkát, aztán a juhok kere-sésére indultunk.
Megtaláltuk õket, minden végigmentünk, az volt ám az igazi mulatság! Gondolja a riporter, hogy ezt azért mégse írhatja meg az olvasóknak. Tehát:
- Szép volt, Béla bácsi, de azért a vicc kedvéért mondjon egy másik mókás történetet is.
- Hát olyan 60 éve történhetett, hogy az asszony eltévedt az erdõben, a haverokkal megittunk 1 demizson pálinkát, majd a keresésére indultunk, megtaláltuk, jól meghágtuk mindahányan, az volt ám az igazi mulatság!!
A riporter teljesen idegbeteg, de azért még ad 1 esélyt az öregnek:
- OK, Béla bátyám, akkor mondjon még 1 történetet, hadd okuljanak az olvasók, de ez most szomorú történet legyen.
Az öreg arca elkomorul:
- Hát olyan 50 éve lehetett, hogy eltévedtem az erdõben...

XIV. Lajos áll a tükör elõtt:
- A hajam? A hajam a nagyapámé. A szemem? A szemem az anyámé. Az orrom? Az orrom határozottan az apámé. Az állam? Az állam én vagyok.

Jó reggelt, szomszéd! Milyen vörös a szeme!
- Jaj, ne is mondja, egy percet sem aludtam azt éjjel. Valami szörnyen búgott a házban. Nem hallotta?
- Én nem hallottam semmit, egész éjjel porszívóztam.

Ül a milliomos a parton és horgászik. Megszólal a mobilja, felveszi.
- Te vagy anyukám? Másik kocsit szeretnél? Megkapod.
Pár perc múlva megint zörög a mobil.
- Mondd kisfiam. Lakást? Meglesz.
Mozdul az úszó, beteges, egy kis aranyhal.
- Na te csöppség, menj ússzál tovább - mondja, és visszadobja a halacskát. A kishal visszafordul és kérdi:
- A három kívánsággal mi lesz?
- Na nem bánom, kívánhatsz te is valamit.

Az orvhorgász, kezében nagy vödör hallal összefut a halõrrel.
- Kérem, ezek itt a saját halaim! Néha kijövök, megúsztatom õket, aztán egyetlen füttyszavamra mind visszaugrálnak a vödörbe.
- Na persze. Mutassa!
Fickó bedobálja a halakat a vízbe, és vár, vár.
- Mikor hívja már vissza a halakat? - csattan a halõr. Mire a fickó: - Miféle halakat?

Az amerikai megissza a sört, elõveszi a pisztolyát, a levegõbe dobja a poharát, céloz és szétlövi. A körülötte állók csodál-kozására megjegyzi:
- Nálunk Amerikában annyi pénzünk van, hogy sosem iszunk kétszer ugyanabból a pohárból.
Isznak még egy kört, erre a kanadai elõveszi a pisztolyát, és lelövi az amerikait. A többieknek csak ennyit mond:
- Nálunk Kanadában annyi amerikai van, hogy sosem iszunk kétszer ugyanazzal az amerikaival.

A vándor szállást kér a tanyán. Észreveszi, hogy az egyik sertés nek deszkából van a két hátsó lába. Megkérdezi a gazdát:
- Mondja má meg, gazduram, mi baja annak a disznónak?
- No - pödri az a bajszát -, ammondok, ho az egy igen különlegös desznyó. Az egyik téli éjszaka eltörtem a lábam a jeges úton, mozdúnyi se bírtam, há ez hazagyütt magától és hívott sögíccséget. Így meneküttem mög a fagyhaláltúl.
- Az már nem semmi - csak így pestiesen -, de azt is árulja már el, hogy miért van falába?
- No - pödri a másik bajszát is -, há' azt möghiszi-é kend, hogy ez egy ollan különleges desznyó, ho eccer, amikor égett a porta, e fõgyütt az emeletre, fõkõtött engem, mög a zas szonyt, oszt úgy menekuttünk mög a tûzhalálbúl.
- Valóban, valóban... - kezd már türelmetlen lenni a vándor... -, no de mondja már meg végre, hogy veszítette el a lábát ez a jószág?
- No - hunyorít az öreg -, hát, ha kendnek illen különleges desznyaja lenne, kend talán egyszerre enné mög az egészet!?